Végre újra Miloson

A nászutunk alkalmával jártunk először Görögország szívében, a Kikládokon, Milos szigetén. Azóta is visszavágyunk és csak szuperlatívuszokban beszélünk a helyről. Bár unalomig ismételgettük, hogy nem ismétlünk, annyi sok sziget van még a bakancslistánkon, ahol nem jártunk, most mégis kivételt tettünk. Gondoltuk, voltunk annyira jók az elmúlt évben, hogy mindent megérdemeljünk, még Milost is, méghozzá 2 hétre.    👀 💪

Sok munka, gyors pakolás és minimális alvás után, pénteken hajnalban indultunk, 6 órakor már az autópályán voltunk, 9.10-kor indult a repülőnk (Aegean) Pestről, ami Athénig késett 40 percet, majd vártunk a poggyászra 20 percet. Így épp csak elértük az utolsó buszt (X96), amivel volt esélyünk időben elérni a hajót, majd 30 perccel a hajó indulása előtt, 15.00-kor értünk Pireuszba. A Seajet2 (60EUR/fő) 1 órát késett Milosig, 19.30-ra ért Adamasba. A Vythosban (27EUR/éj/2fő) a 4-es szobát kaptuk a félemeleten, szép méretes terasszal. Első vacsoránkat a sziget legjobb tavernájában, a Flisvosban költöttük el a kikötői sétányon, Gyros, végre újra itt vagyunk!

forrás: www.greek-visiting.com

Egy kivételtől eltekintve sosem keltünk korán, reggeli kávézásunk fix helyéül az Aktaion Pizza-bárt választottuk a kikötővel szemben. Kedves személyzet, kényelmes hely, tiszta mosdó, na meg innét szuperül látni, ahogy ébred a sziget, reggel 8 körül az emberek, 9 után a kirándulóhajók indulnak útjukra. Capuccino 3,5 EUR, friss narancslé 4,5 EUR. Elsétáltunk a Lagada strandig, szép, de semmi több. A 10.30-as busszal mentünk fel Plakára, a buszjegy szinte mindig (már ahol jár) 1,80 EUR/fő, kivéve Plaka-Pollonia, ami 2,20. A Plakába vezető főút elég keskeny, kanyargós, de a helyieket ez itt sem tántorítja el, leparkolnak, vagy beszélgetnek az út közepén, gyalog/bringával/robogóval centizgetnek a buszok és kocsik közt. Átmentünk Triovasalos falun, majd leszállva a buszról már látjuk is merre kell indulnunk felfelé. Egy egyszerű kis tavernában a tulaj játszik az unokájával, mellette egy kapunál a tábla, Kastro.

Most járunk a sziget legcsodásabb, legkikládibb utcáin, gyönyörű régi és korhű épületek ízlésesen felújítva. Egyből Folegandros és Serifos Chorája, illetve a sifnosi Kastro, Apollonia és Artemonas jut eszünkbe, simán beírva magát ez a hely a ”LEG-ek” közé, fenséges. Elég jól járt a levegő, így bírtuk a mászást a felfelé kanyargó, szűk kis utcákon, meg sem álltunk a Panagia Thalassitra templomig. Festői látvány a Milos-öböllel a háttérben. Ez a templom írásos emlékek szerint 1739-ben még a Kastrohoz tartozó kis kápolna volt, a mai nagy templom 1839-ben épült. 

Innét már tényleg csak pár lépcső a Kastro csúcsa, ahonnét a panoráma fantasztikus, teljesen be lehet látni a sziget ezen szegletét. Egy képen látható a part menti Adamas falu és Sarakiniko rikító fehér sziklái, ahogy Plathiena és a Firopotamos előtti kanyar is. Alattunk és körülöttünk Plaka, Tripiti, Triovasalos és a Milos öböl, talán Emporio látszik a túlpartján, mind-mind mesés, elnézegettünk innét egy darabig.

Visszamenet beültünk a már említett tavernába, de csak szomjasok voltunk. Innét átsétálni Tripitibe kb 15 perc, majd felülről láttuk Klima falut sok kis ringatózó hajóval a syrmaták előtt, az ókori színház maradványait, a katakombákat már nem kerestük meg. 

Kicsit mászkáltunk Tripitiben is, beültünk egy tavernába, ahol a kis srác nem tudott angolul, így átfutott a szomszédba apuért, aki felvette a rendelést :) nem volt nagy étvágyunk, tzatzikit ettünk pirítóssal. A falu szép, panorámás, a taverna hangulatos. Evés után még sétáltunk egyet, a helyi nagy templomba épp visszahozták a kegytárgyakat, biztos tisztításon voltak. A buszmegállóban egy plakáton a sziget buszai vannak megörökítve egészen 1950-től, nagyon érdekes, szinte egzotikus.

Második napunkon már igazán strandolni vágytunk, hisz csak Miloson vagyunk, Európa néhány top strandjának közelében, így busszal mentünk Paliochori nyugati öblébe, a Deep Blue Music Barhoz. Sajnos ide csak későn, 10.30-kor indul az első busz, egész nap felhős volt az idő, lent a parton még nem szólt a zene, a sörért is fel kellett járni a lépcsőn. Nagyon jó volt újra itt lenni, még így is, hogy egyáltalán nem voltak jók a fények a fotózáshoz, minden percét élveztük és biztosan tudtuk, hogy ide még visszatérünk a nyaralás során. Mivel az utolsó busz is korán indul vissza Adamasba (15.30), előre elterveztük, hogy taxival megyünk majd haza, ezért szereztünk is egy névjegykártyát a kikötőben még reggel. Persze lent a parton nincs térerő, elindultunk fel a parkolóba, majd megláttam egy kocsiba pakoló idős párt olasz rendszámú autóval. Füles beszélt velük, kedvesek voltak, szívesen visszavittek minket Adamasba. Út közben beszélgetősek voltak, saját kocsival jöttek Athénon át, ahol ott élő barátaikat vették fel, Plakán szálltak meg és javasolták a hajókirándulást, ők a Thalassitra vitorlással voltak (70EUR/fő), napnyugtát néztek a vízről, nagyon elégedettek voltak.

Hétfőn felhős napra ébredtünk, kicsit aggódtunk is, Firopotamosra akartunk eljutni. Szerencsére a meltemi rendre szétkergette, széttépte a felhőket, folyamatos adalékokat adva ezzel az amúgy sem gyenge fotótémákhoz. Busszal fel Plakáig, ez már ismerős, ott vissza kell sétálni kb 25 métert az előző keresztutcáig, lehajtó jobbra, a táblán kiírva Firopotamos. Kb 15 perc séta a templomig, nem messze innét, egy kereszteződéssel arrébb tolattak bele a bérelt autónkba 3 éve, ami nem jó emlék, erre felé nem is tervezünk vezetni semmi pénzért. Innét lefelé 1 saroknyira a tábla, Firopotamos és Plathiena is 1km, mi 40 perc alatt lesétáltuk. Nagyon szép ez az út és nincs hőség, így kicsit sem megterhelő. Innét is látni a hegy csúcsán magasodó Kastrot, ahogy onnét is látható volt a Firopotamos előtti kanyar. Alig pár ember volt a parton mikor leértünk, a csöndet csak pár helyi munkás zavarta meg néha, míg az egyik part menti házikót újítgatták. A büfékocsi sincs még a parton, nagyon előszezon van még. A délután folyamán persze egyre többen jöttek, de végig kényelmesen szellős volt a part. Fürödtünk 2x, gyönyörködtünk a tájban, csodáltuk a meltemi tépte felhőket és fotózkodtunk a romkapunál, talán angol lányok voltak, akikkel ott futottunk össze.

Majd visszasétáltunk a plakai buszmegállóhoz és kaptam egy jó hideg sört, míg vártuk a buszt. Egy idős helyi bácsi jött a buszmegálló felé, jólnevelten ráköszöntem, ”Kala ?!”, mire ő mosolygott és elkezdett görögül beszélni … eszerint jó az akcentusom 😇

Kedden irány Plathiena, ahol bár jártunk anno, de csak délutáni fényben láttuk, mikor a víz már csillogott, közben tombolt a meltemi és szórta ránk a homokot, így nem fürödtünk, nem is volt maradandó élmény. Az út egy része már ismert, busszal fel Plakáig, onnét séta a már említett tábláig, ahonnét bő 2km. Már messziről is mesések az öböl kékjei, amiket ugye már a Kastroból is megcsodáltunk, de így, közeledve hozzá, még jobban mosolyra állította az arcunkat. Alig páron voltak a parton, mikor leértünk, a tűző nap és sok séta hatására első körben a büfé felé vettük az irányt. Kis szusszanás és bámészkodás után kerestünk magunknak árnyékos helyet, ez a későn jövőknek már nem volt opció. Hosszabb az öböl, mint a tegnapi, a part finom-homokos, a víz kristálytiszta és nagyon lassan mélyül. Nagy sziklák határolják a két szélét, az északi felén a homoksáv keskenyebb, mögötte pedig fás-virágos szakasz takarja a nudizni vágyókat. Sokkal szebb ez az öböl, mint amilyenre emlékeztünk, ahhoz képest, hogy homokos a part (van zuhanyzó a büfé mellett), kimondottan élveztük a strandolást. El is fáradtunk estére, annyira, hogy ne kívánjuk a visszamászást Plakára, sokkal nagyobb kihívás lett volna, mint Firpotamosról. Így a büfében kértünk telefont, rendeltünk taxit és azzal mentünk haza (17EUR). Útközben mutatta a sofőr Mandrakia halászfalut a távolban, ami a mi listánkon is szerepel, ide amúgy Triovasalos faluból lehet lesétálni. 

Szerda volt az utolsó napunk jármű nélkül, busszal (11.00) mentünk Sarakinikora. Reméltük, hogy a reggeli erős szél később alábbhagy, de nem, sőt, az északi parton még erősebben fújt és el sem állt aznap. Itt is nagyon előszezon van még, a büfé-furgon sincs kint a buszmegállónál, mindenki azt eszi, amit hozott. A hátsó szikla-barlangok előtti fa árnyékában cuccoltunk le, majd végig sétáltunk a parton. A meltemi üvöltött, nagy hullámokat csapott a partfalnak, aminek egy részébe a szél belekapott és vízpermetet szórt a napozókra. Szikrázó napsütés van, így csak napszemüvegben viselhető el a sziklák fehérsége, még fotózásnál is gondot okoz, ha pár másodpercig anélkül próbálod nyitva tartani a szemed. Volt, aki napszemüveg nélkül próbálkozott ezzel a stranddal, ők 5-10 perc után könnyes szemmel (nem sírtak) indultak vissza, fel a parkolóba. Szerintem a hely méltán híres és felkapott, hisz a fehér groteszk alakú sziklákkal szinte holdbéli a táj, amilyen máshol nincs, de a strandélmény itt mégsem tökéletes (nekünk!), a keskeny, lassan mélyülő sziklavájat, majd a nyílt víz erre nem alkalmas. Most különösen nem, a nyílt víz veszélyesnek tűnik ilyen hullámok közt, így az úszkálás ma kimarad. Talán a szél miatt is, a látogatók zöme nem sok időt tölt ezen a strandon, sokan csak 30-60 percre jöttek, körbenéztek, fotóztak párat, majd távoztak. Egyszer egy kócsagszerű fekete madár mászott ki a vízből és megpihent a parton a napozók között, nagyon bátor volt. Majd visszament a vízbe és mi azon aggódtunk, hogy most fuldoklik a hullámok közt, vagy a bendőjét tömi. Az utóbbi volt. Mire indulnunk kellett fel az utolsó buszhoz (16.10), már minden bajunk volt a széltől, zúgott a fülünk és kicsit feszültté is tett, így nem bántuk, hogy mehetünk vissza Adamasba és reméltük, ez a szél csak 1 napra jött.

És tényleg, csütörtökön kvázi szélmentes napra ébredtünk, felhő egy szál sem. A reggeli kávé után elmentünk az Athena travel irodájába, hogy átvegyük a quadot (32EUR/nap, Kymco MXU 150). Miután megfejtették az általuk korábban e-mailben adott árajánlatot, felhívták a szomszédos Apollonas sunshine-t, onnét jöttek át értünk, mivel az Athena nem foglalkozik quaddal. Egy rövid quad-vezetési gyorstalpaló után megmutatták a térképen, hogy mely helyekre tilos mennünk a szigeten, majd halálra ijesztgettek, hogy ugye nyaralni jöttünk és nem kórházba akarunk kerülni, meg életveszélyes, stb. A tiltott helyek közé tartozik a teljes nyugati oldal, illetve Paliorema keleten. Hát ennek nem örültünk, de én voltam, aki nem járt utána eléggé a szabályoknak, így jobb híján beletörődtünk. Első utunknak Agia Kyriakit terveztük, vagyis déli irányban haladtunk az aszfaltúton. Nagyon élveztem a vezetést, még sosem ültem quadon korábban, most a szikrázó napsütésben a milosi háttérrel nagyon szabadnak éreztem magam. Zefiria faluban megálltunk, ami Milos kevéske településeinek egyike, kb ötvenen lakják és a legrégebbi a szigeten. Elég rövid kis falu, közepén egy szépséges régi épülettel, a Szent Szűz Portiani templomával. A kitett kis tábla szerint a falu 1600-ban még a sziget központja volt, később földrengés és járványok miatt elnéptelenedett. A templom 1576 előtt épült, 1646-ban renoválták, a török megszállás alatt pedig a helyi törvényhozás épülete volt.

Agia Kyriakin most is csodaszép fehér a part, rikító kék vízzel, ahogy emlékeztünk. Alig páran strandolnak a hosszú parton, előszezonban még a napágyak sincsenek kint. Az öböl közepén éppen deszkákból pódiumot állványoztak, csak ők törték meg az öböl csendjét. Ahogy később hallottuk a Flisvosban, a másnapi esküvőre készülődtek. (Egy idős belga pár ült a mellettünk lévő asztalnál, nagy görög-fanok, hajnali fél 1-ig beszélgettünk.) A strandoláson túl most is felkapaszkodtam a domboldalon, az öböl keleti végén, de most, meltemi nélkül ez nem is volt nagy kihívás. A panoráma most sem rosszabb, mint anno, de a színes merev-testű kajakok a parton 3 éve mégis sokat dobtak a képeken. Az aznapi vacsorát előre húztuk késő délutánra, amit az öböl nyugati végében lévő haltavernában fogyasztottunk. Nem rossz hely, sőt, bár a panoráma innét mégsem az igazi.

Pénteken visszatértünk Paliochori nyugati öblébe, ahol most már kifogástalanok voltak a fények, sehol egy felhő, a látvány páratlan. A mini-bár leköltözött a partra (kis Mythos 4,5EUR), működött a kihangosítás, így zenére 
pancsoltunk. Egy régi vágyamat is sikerült megvalósítani, felmásztam a bárból a sziklafalra és fentről is tudtam fotózni az öblöt, hát megérte az erőfeszítést. Amint megláttam a szomszédos (negyedik!) öblöt, tátva maradt a szám a csodálkozástól, mesebeli. Egyrészt nem értettem, hogy erről az öbölről miért nem láttam/találtam még csak képet/említést sem soha sehol, másrészt megláttam egy szerelemittas párt is egy sziklabarlang árnyékban .. háát, élőben még nem láttam ilyet J nagyon inspiráló. Visszafelé a tulaj megállított, felém nyújtott egy névjegykártyát és megkért, hogy küldjek majd pár képet, ha hazaértem. Átúsztunk mi is a kis öbölbe, tényleg romantikus, nagyon színes és az élénksárga sziklafal miatt, adott széliránynál elég szagos is. A víz kristálytiszta, a part színes apró kavicsos üvegkavicsokkal keverve, gyönyörű.

Szombatra Paliochori középső öblét választottuk, ami Sarakinikoval és Firiplakával együtt tán a legnépszerűbb strand a szigeten. Előtte azonban megálltunk Adamas délebbi, keskeny, hosszú strandján, Papakinoun. Itt mindig vannak fürdőzők, nincs is vele semmi baj, de milosi viszonylatban azért nem akkora szám. A panoráma viszont nem rossz Adamas, Plaka és Tripiti felé.

Paliochorin a parkoló után rögtön a Sirocco taverna, mögötte egy napágyas rész, itt a part teljesen homokos. Kis séta után következik a Pelagos taverna, szintén napágyakkal, majd innét még egy 8-10 perces partmenti sétával lehet eljutni az öböl végébe, ahol már aprókavicsos a part (nagyon apró), nagy sziklák vannak a part menti vízben, ami az öbölben fixen itt a legtisztább. Ez a rész a nudisták paradicsoma. Végül nem béreltünk semmijen vízi eszközt, de itt van lehetőség banános/matracos motorcsónakos húzatásra, vízisíelni, lehet kajakot, vízi biciklit, vagy jet-skit is bérelni. Utóbbi szintén nagyon vágyam volt, de maradt is, baromi drága (50EUR/fő/10min), ennyiért nem. Ebédelni beültünk a Pelagos tavernába, jól főznek, tésztát és tomato balls-t ettünk. A legkeletibb öbölbe nem jutottunk át, máig nem tiszta nekünk, hogy oda hogy lehet eljutni, talán felülről, ezt majd a következő utunkon fogjuk felfedezni.

Vasárnap kivételesen korán keltünk, nagy tervünk, hogy végre eljutunk Kastanasra a sziget keleti partján, Voudiatól délre. Készültünk, előre megvettük a kávét, amit hajnalban az apartmanban melegítettünk, szendvicsek készültek, amik kitartanak egész napra. DE sajnos megint nem sikerült! A Voudia és Kastanas közti útszakasz földút, nem túl széles, éles kanyarokkal tűzdelt és a szintkülönbségek sem gyengék, így ezen az úton nem merünk egyszerre közlekedni a nyerges vontató méretű dömperekkel, akik ingáznak a bányák és Voudia közt, életveszély. Hiába a szezon, hiába vasárnap, ráadásul reggel 7.40-kor már Voudián voltunk, de már jártak a dömperek, 2-3 percenként, nagy gázzal … 😡 Szerintem napkeltekor indult a meló, igen, ez is Görögország.

Egyre több felhő takarta az eget, visszamentünk Polloniába, ittunk egy capuccinot a kikötőben, közben az idő tovább romlott. Elindultunk hazafelé, de beugrott, hogy keressük meg Alagomandrát, ha már a tábla megvan. Ha Adamasból mentek Polloniába, akkor a fura körforgalomnál lesz egy benzinkút, itt tovább kell menni Pollonia felé, majd a második benzinkúttal szemben, észak felé van a lehajtó táblával. Ez a strand sem csúnya, nem beszélve a szomszédjában lévő érdekes, vulkanikus barlangszerű képződményről, de most csapkodnak a hullámok, felhős az ég nagyon, lóg az eső lába, így csak 1 család strandol itt. Hazamentünk, többször eleredt majd megállt az eső, a délután nagy részét az Aktaionban töltöttük a kikötőben, pizza vacsora, Flisvos kimarad. Kastanasra hiába is jutottunk volna el ma, nem tudtam volna fotózni, fürdéshez sem volt jó az idő, na meg ronggyá is áztunk volna. Azt persze sajnáltuk, hogy ez a nap kvázi kuka és persze ez az utolsó nap, amikor kiélvezhettem volna a quadot.

Hétfőn reggel tankoltuk (4,5l/10EUR), mivel tele tankkal kellett leadnunk a quadot az Apollonasnál, ahogy kaptuk, majd felvettük a Fiat Pandát az Athénában (25EUR/nap biztosítással). Mivel alig volt felhő az égen, kitaláltuk, hogy menjünk Mandrakiára, azokat a syrmatákat még úgyis csak messziről, illetve képeken láttuk. Mivel Plakát és környékét messziről el szeretnénk kerülni autóval, ezért persze Pollonia felé indulunk Adamasból, majd a fura körforgalomnál fordulunk vissza nyugat felé. Útközben, Sarakiniko után megálltunk pár fotó erejéig, mesés körítéssel a kis falu, Adamas. Majd Triovasalos falu mellett (erre kell gyalog jönni) indul lefelé az út a partra, Mandrakia faluig. Persze mire odaértünk már rendesen beborult az ég, nem lettek túl jók a képek, de a hely szép, van egy kis taverna is, körbe néztünk majd tovább álltunk. Irány a déli part, Tsigrado és Firiplaka. Az öböl mentén haladunk, majd nem térünk le a Zefiria irányba, hanem tovább, el a sólepárló, majd a reptér mellett, utána van egy elágazó Firiplaka/Provatas felé. Tsigrado fentről nagyon szép, épp kajak túráznak, de kedvünk nincs lemászni, ahhoz túl nagy a népsűrűség lent a kis öbölben, árnyék nélkül. Innét átsétálni Firiplakara kb 15 perc. Ez a strand most kellemes meglepetés, sokkal kevesebb a tengerifű a part menti sekély vízben, mint 3 éve, plusz a beach-bár nagyobb lett, nagyrészt tele is van, szól a zene, jó a hangulat, most látjuk a legnagyobb embertömeget a 2 hetes nyaralás alatt. Még mindig a legolcsóbb strand és büfé a szigeten, 6 EUR a 2 napágy 1 ernyővel, van luxus kivitelben is 8-ért. Átúsztunk az öböl színes sziklafallal határolt részéhez, majd onnét sétáltunk vissza a parton. Ez elég hosszú öböl ahhoz, hogy kutyások és nudisták is megférjenek a part szellősebb nyugati felén.

Kedd reggel irány Zefirián át Paleorema, vagy, ahogy a helyiek hívják Thiorichia. Zefiria után barna színű tábla jelzi az irányt („old sulphur mines”) jobbra, innentől földút, ami hol jobban ráz, hol meg még jobban. A szemből érkező nagy dömperek elől mindig le kell húzódni, a keskeny útszakaszokon ehhez párszáz méterenként egy kisautónyi legyalult terület szolgál helyet. 2 dömper is megállt mellettünk és tört angolsággal érdeklődtek, hogy minden oké-e velünk („Kala?”), vagy miért szálltunk ki a kocsiból. Nagyon jófejek, segítőkészek, pontosan tudják, hogy hová igyekszünk. Útközben kétszer van elágazás balra tábla nélkül, itt végig jobbra kell tartani, majd egy jobbra elágazónál lesz egy tábla, ami jelzi, hogy Thiorichia (görög betűkkel) tovább egyenesen 1km, majd a következő táblánál kell jobbra fordulni. Amint megláttuk a fehérlő bányafalat letettük az autót, onnét kb 25 perc séta a strand lefelé. Mivel alig páran voltak a parton, elfoglaltuk a híd alatti árnyékos részt (az egyik felét) és csodáltuk a sok szépséget. A víz itt nagyon sötét- kék és zöld, mégis kristálytiszta, a hullámok néha megélénkülnek és meglepően nagyot csapnak a partra. Fotózás közben észrevettem egy másik fotós srácot, aki bemászott a bányászlakba egy oldalsó omláson át, ezen én is felbátorodva bemásztam én is, nagyon érdekes hely. Egy Tankcsapda sor jut róla eszembe,

„itt minden úgy van még, ahogy itt maradt”

A kikötő melletti kénbánya 1956-ig működött, majd mindent otthagytak szerteszét. Az épületeket, a felvonókat, csörlőt, nagyméretű fűthető tartályokat, a kis vasúti billencsek azóta is a hídon átfutó síneken állnak, , de még az ágy is a bányászszálláson. A rozsdakupacok mellett az üvegcserepeken is látszik az idő vasfoga, ép ablak már nem maradt. Furcsa érzés fogja el itt az embert, egyszer talán majd ilyen lesz mindenütt az "Élet az emberek után" valós kiadásában. Hasonlót csak Tilos szigeten, az elnéptelenedett Mikro Horio faluban éreztünk, ott ugyanekkor, alig egy évtized alatt ürült ki egy 220 házból álló falucska, a könnyebb élet reményében költöztek át a kikötőfaluba. Üresség, vagy még inkább magára hagyottság érzés, de mégis, ahogy mindent otthagytak szerteszét, mintha minden csak várna, hogy egyszer visszatér az élet, úgy ahogy egykor abbamaradt.


A fürdés itt igazi élmény a nagy hullámokban, mikor alábbhagyott, végre kipróbáltuk az új búvármaszkjainkat. Az egész arcos, biztos láttatok már, nagyon szuper. Mikor visszaballagtunk a kocsihoz, ez már felfelé van, durva a szembe szél, ami porvihart hoz le a hegyről, így sokkal hosszabbnak tűnik a táv, mint lefelé volt. A kocsi mellett újra láttam a szürkés színű fura fácánszerű madarakat, amikről 2 éve a tilosi beszámolóban írtam. Itt most nem tudtam repülésre bírni őket, gyalogszerrel menekültek, úgy is elég gyorsak, legalábbis engem lefutottak.

 

Szerdán újra Paliochorira mentünk, egész nap a nyugati öbölben voltunk csak délben mentünk át, hogy a Sirocco tavernában ebédelhessünk, aztán mentünk vissza. A cuccunk persze maradt a másik strandon, a napágyakon, itt senki nem nyúl hozzá. Délután ismét átúsztunk a kis romantikus öbölbe, de most a szél totál odahordta a kénszagot, így kb 10 percet bírtunk. A víz alatt az aljzaton, több helyen láthatóak kis szürkés homokkupacok, amikből légbuborékok szállnak a felszín felé. Ezek mind kénes hőforrások, melyek a sziget vulkanikus múltjáról tanúskodnak. A leginkább látványos és érzékelhető szakasz a képen látható vörös sziklafal alatti nagy szürke kőtömb mögötti sekély sárgálló víz. Ha valaki itt elmerül kicsit az aljzatban, ami nem nehéz, annak nem lesz gondja egy ideig a lábszőrtelenítéssel.

Csütörtökön először Polloniába autóztunk, körbesétáltuk az öblöt, megnéztük a partot a falu északi részén. Szép, takaros kis falu, de a kikládi kis házak nem tűnnek réginek, még csak felújítottnak sem, inkább csak a stílust próbálták utánozni, így nekem kicsit hamis érzetet kelt, nem az igazi, mint Plakán, Kimoloson, vagy bármely régi Chorában. Áthajóztunk Kimolos szigetére gyalogszerrel, mivel bérelt kocsit elvileg tilos átvinni. Persze ez Görögország, sok bérelt milosi autót láttunk odaát. Akik rajtunk kívül jármű nélkül jöttek, azok rögtön leszállás után még Psathiban robogót béreltek. Csak mi ketten indultunk gyalog felfelé Chorioba a tűző napon, 1 bő km. Bizony, a legmelegebb napot sikerült kiválasztani ehhez a sétálós programhoz. Mivel 3 éve rögtön a falu központjába sétáltunk fel, most tudatosan balra tartunk, majd meglátunk egy kilátó félét, amihez hasonlatos a folegandrosi Chora központjában is van, így arra indulunk. Szép a panoráma a kilátóból, mögötte pedig a helyi általános iskola műfüves kis pályával, ezen azért meglepődtünk. Az iskola épületébe is bemerészkedtünk, használtuk a

mosdót, teljesen kulturált, bár angol toalett nincs, csak egy lyuk egy tálcán. Felmásztunk a csúcsra, egészen a szélmalmokig, amik közül egy van felújítva, 2 maradt romosan, azok szebbek. Nagyon szép a panoráma, még Polyagos egy strandját is tisztán lehet látni.b Egész nap a kis faluban barangoltunk, néha megpihentünk egy italra a főtér közelében, megkóstoltam a Tinos szigetén készült Nissos sört, nem is rossz. Láttunk pár turistát kisbabával, akik biztosan Chorioban szálltak meg és láttunk másféle turistákat is, akik quaddal rohangáltak fel és alá a kis falu szűk kis utcácskáin, nem vagyok meggyőződve róla, hogy ők is magukba tudták szívni a hely régies, autentikus hangulatát … Végül visszasétáltunk Psathiba, a kikötőbe, útközben egy cuki kecskébe futottunk, aki a kerítésen keresztül lakmározott. Ettünk volna valamit a part menti To Kyma tavernában, míg vártuk a hajót, de ahhh, semmi nem volt az étlapjukon, amit mi ettünk volna és lett is volna készleten. Bár kedvesek voltak, de még kenyeret is 3x kellett kérni, mire kaptunk, így senkinek nem ajánlom jó szívvel, egyetek inkább Chorioban. A hajóról még megosztottam megmaradt uzsonnámat (szendvics) a kikötőben élő halkolóniával, csak úgy zabáltak, ami több turistatársunknak is tetszett.

Utolsó teljes napunkon mindenképp új helyet szerettünk volna felfedezni, ezért elhatároztuk, hogy Provatas homokos öblét látogatjuk meg, hisz azt 3 éve csak reggeli fényben láttuk, úgy nem volt túl impozáns, nem is fürödtünk itt. Ha már úgy is elmentünk addig, hát mentünk még kicsit tovább is, hogy megnézzük Patrikiát, egy gyönyörű kis öblöt Emporiotól délre, Adamassal szemben, az öböl túloldalán. Miután elhagyjuk a Firiplaka/Provatas leágazót, tovább kell menni az aszfaltúton nyugat felé, majd pár km után jobbra, az első földutas lehajtón kell letérni. Egy kis kegyhely van a sarkon, könnyű felismerni. Mi itt le is dobtuk az autót és gyalog mentünk tovább, onnantól kb 1000m. Megérte a sétát, nagyon színes a kis öböl, talán egyetlen piros tetős kis épülettel.

Vissza a kocsihoz, irány Provatas. Mi leparkoltuk a kocsit a Golden Milos Beach Hotelnél, volt hely bőven, de sokan 100 métert sem gyalogolnának, ők lemennek, amíg csak lehet. Gyönyörű napsütéses idő volt, így tényleg szépséges a hely, ahogy annyi képen. A part finom-homokos, a víz kristálytiszta és nagyon lassan mélyül. A homokos partok szerelmeseinek, akik szükségét érzik napágynak, napernyőnek és felszolgálásnak, akár kedvenc strandjuk is lehet a szigeten. Ahogy Firiplakán a fiatalabb korosztály a jellemző, itt az idősebb és

   Serifos

kisgyermekes angol-, olasz családok voltak többségben. Az öböl szélén kb 1 méteres vízben a helyi búvárok oktatták a nebulókat, gyakorlati óra. Hazafelé menet tankoltunk (16EUR), leadtuk az autót az Athénában és megkértük őket, hogy nyomtassák ki nekünk a beszállókártyákat a repülőhöz. Kifizettük a szállást Antoniának, persze kp-ban, majd aznap este a vacsorát már kártyával fizettük a Flisvosban, ahogy a szuvenírokat is másnap reggel. 12.10-kor indult a hajónk, az Aegean SL SpeedRunner 3 (45EUR/fő), ami 4 óra alatt ér Pireuszba. Ez a kedvenc hajónk, bár nem olyan gyors, mint a SeaJets, viszont olcsóbb, bármikor kimehetsz a fedélzetre, kényelmes, tágas és kedves a személyzet. A fedélzetről még megcsodáltuk Klima falut, Tripitit, Plakát és Plathienát, észak felől csak tippelni tudunk, melyik öböl lehet Firopotamos, Sarakiniko fehér sziklái pedig szinte még Sifnos partjaitól is látszanak. Először a sifnosi Kamaresben kötünk ki, nosztalgikus, ahogy a következő megálló is, Livadi Serifoson, innen déli irányban kerültük meg a szigetet. Pireuszban foglalt szállásunk volt a Faros I. hotelben (Notara 140. 45EUR/2fő/éj), ami egy tiszta és kényelmes oázisnak hat Pireusz „szemét-dzsungelében”, csak ajánlani tudom. A gépünk vasárnap délben indult haza, a bőröndünk cakkra 21Kg (RyanAir), ügyesek voltunk mérleg nélkül is.

Kulinária

Napközben sosem ettünk nehezet, legtöbbször a reggel beszerzett szendvicset majszoltuk napközben, néha pedig (ahol volt rá lehetőség) beültünk valahová és könnyű előételt ettünk (tzazikit, tésztát, görög salátát, vagy tomato balls-t). Este volt a tavernázás ideje, ahogy a helyieknek, a mi étvágyunk is akkor jött meg, mikor enyhült a hőség. Szinte minden este a Flisvosban vacsoráztunk, ahol nagyon finom nyársas húsokat, kontosouvlit, grill tziporat, tintahalat, paradicsomos óriásbabot ettünk. Legtöbbször este 9 után már csak a felszabaduló asztalokra lehetett lecsapni, amúgy teltházas, már június derekán is. Megkóstoltuk a helyi retsinát (Kostantakis by Kostas Mallis) is, de nekünk túl fűszeres, így inkább maradtunk a helyi fehér-, és rose bornál. Minden este ajándék desszertet kaptunk, néha csokimousse-t, néha édes-görögjoghurtot, máskor mini-jégkrémet. Egy hét után külön ajándékot kaptunk, egy helyi művész szoboralkotását, amiben mi laikusok egy szerelmes párt vélünk látni. Második héten már kvázi nem fizettünk a borért, volt este, mikor 14EUR volt a számla, míg kb 8 EUR bort nem írtak fel. Utolsó este búcsúajándékot kaptunk egy helyi kis díszdobozos olívaolaj formájában. Nagy átlagban 15-25EUR-t fizettünk, amikor 1 fő ételt ettünk ketten.

Külön fogásnál ez 30EUR fölé is kúszott itallal együtt, nagy vacsoránál egyetlen egyszer, grill hallal és tintahallal együtt fizettünk 40EUR-t.

Egyszer ettünk tésztát a szomszédos Marianna tavernában, mivel az a Flisvosban nincs (leszámítva a bolognait), egyszer pedig pizzáztunk az Aktaionban az esős napon. Háromszor ettünk Paliochorin, egyszer a Pelagosban, egyszer a Siroccoban, egyszer a Deep Blue-ban, a nyugati öbölben. A Pelagosban elég lassú, unott, olyan görögös a kiszolgálás, a hely átlagos, de az étel finom és szép a kilátás, míg a középső öböl nyugati végén lévő Siroccoban színvonalas a kiszolgálás is, pörögnek, mosolyognak és viccelődnek, a mosdó tiszta, míg az előzőnél felsorolt pozitívumok itt is mind megvannak. Egyedül a görögdinnyéjükkel nem voltunk megelégedve, az nem volt elég édes, itthon idén sokkalta finomabbakat ettünk. A Deep Blue pedig egy bár, nem taverna. Szép, finom, modern, kicsit sznob kajákat adnak hyper drágán, viszont a panoráma és a kiszolgálás kétségtelenül első osztályú. Egyszer Agia Kyriakin az öböl nyugati végében lévő halétteremben ettünk, egyszer Firiplakán a beach-bárban, egyszer pedig Provatason, a strand fölötti Golden Milos Beach Hotel külső éttermi részében. Az édességkedvelők ne hagyják ki az adamasi kikötőben az Aktaion melletti cukrászdát, nagyon szép dolgokat csinálnak, párat kóstoltunk, finomak is.
 
Füles egyik reggel egy doboz tejjel állított "haza" a boltból, hogy legyen nekem a cornflakes reggelihez. "1,5%-os, otthon is ilyet iszol" -mondta. Már elsőre is fura volt az íze hidegen, majd mikor meleg kávét öntöttünk föl vele, akkor már nagyon füstízű volt, majdnem visszajött, akkor néztem meg a dobozt. Neeem, otthon biztosan nem ilyet iszom 😣 Borzalmas volt, mégis azóta is csak mosolygunk, mikor eszünkbe jut. 

                      Görögország, mi így szeretünk !!   😍





A teljes fotóalbumok itt érhetőek el:

Milos:  https://www.flickr.com/photos/davidpozsgai/albums/72157685111515291
Kimolos:   https://www.flickr.com/photos/davidpozsgai/albums/72157685304917894