A
nászutunk
alkalmával jártunk először Görögország szívében, a Kikládokon, Milos
szigetén. Azóta
is visszavágyunk és csak szuperlatívuszokban beszélünk a helyről. Bár unalomig ismételgettük, hogy nem ismétlünk, annyi sok sziget van még a
bakancslistánkon, ahol nem jártunk, most mégis kivételt tettünk.
Gondoltuk, voltunk annyira jók az elmúlt évben, hogy mindent
megérdemeljünk, még Milost is, méghozzá 2 hétre. 👀 💪
Sok
munka, gyors pakolás és minimális alvás után, pénteken hajnalban indultunk,
6 órakor már az autópályán voltunk, 9.10-kor indult a repülőnk (Aegean) Pestről, ami Athénig
késett 40 percet, majd vártunk a poggyászra 20 percet. Így épp csak elértük az
utolsó buszt (X96), amivel volt esélyünk időben elérni a hajót, majd 30 perccel
a hajó indulása előtt, 15.00-kor értünk Pireuszba. A Seajet2 (60EUR/fő) 1 órát
késett Milosig, 19.30-ra ért Adamasba. A Vythosban (27EUR/éj/2fő) a 4-es szobát
kaptuk a félemeleten, szép méretes terasszal.
Első vacsoránkat a sziget legjobb tavernájában, a Flisvosban költöttük el a kikötői sétányon, Gyros,
végre újra itt vagyunk!
 |
forrás: www.greek-visiting.com |
Egy kivételtől eltekintve sosem keltünk
korán, reggeli kávézásunk fix helyéül az Aktaion Pizza-bárt választottuk a
kikötővel szemben. Kedves személyzet, kényelmes hely, tiszta mosdó, na meg
innét szuperül látni, ahogy ébred a sziget, reggel 8 körül az emberek, 9 után a
kirándulóhajók indulnak útjukra. Capuccino 3,5 EUR, friss narancslé 4,5 EUR. Elsétáltunk
a Lagada strandig, szép, de semmi több. A 10.30-as busszal mentünk fel Plakára,
a buszjegy szinte mindig (már ahol jár) 1,80 EUR/fő, kivéve Plaka-Pollonia, ami
2,20. A Plakába vezető főút elég keskeny, kanyargós, de a helyieket ez itt sem
tántorítja el, leparkolnak, vagy beszélgetnek az út közepén,
gyalog/bringával/robogóval centizgetnek a buszok és kocsik közt. Átmentünk
Triovasalos falun, majd leszállva a buszról már látjuk is merre kell indulnunk
felfelé. Egy egyszerű kis tavernában a tulaj játszik az unokájával, mellette
egy kapunál a tábla, Kastro.
Most járunk a sziget legcsodásabb,
legkikládibb utcáin, gyönyörű régi és korhű épületek ízlésesen felújítva.
Egyből Folegandros és Serifos Chorája, illetve a sifnosi Kastro, Apollonia és
Artemonas jut eszünkbe, simán beírva magát ez a hely a ”LEG-ek” közé, fenséges.
Elég jól járt a levegő, így bírtuk a mászást a felfelé kanyargó, szűk kis
utcákon, meg sem álltunk a Panagia Thalassitra templomig. Festői látvány
a Milos-öböllel a háttérben. Ez a templom írásos emlékek szerint 1739-ben még a
Kastrohoz tartozó kis kápolna volt, a mai nagy templom 1839-ben épült.


Innét
már tényleg csak pár lépcső a Kastro csúcsa, ahonnét a panoráma fantasztikus, teljesen
be lehet látni a sziget ezen szegletét. Egy képen látható a part menti Adamas
falu és Sarakiniko rikító fehér sziklái, ahogy Plathiena és a Firopotamos
előtti kanyar is. Alattunk és körülöttünk Plaka, Tripiti, Triovasalos és a
Milos öböl, talán Emporio látszik a túlpartján, mind-mind mesés, elnézegettünk
innét egy darabig.

Visszamenet beültünk a már említett
tavernába, de csak szomjasok voltunk. Innét átsétálni Tripitibe kb 15 perc, majd
felülről láttuk Klima falut sok kis ringatózó hajóval a syrmaták előtt, az
ókori színház maradványait, a katakombákat már nem kerestük meg.
Kicsit
mászkáltunk Tripitiben is, beültünk egy tavernába, ahol a kis srác nem tudott
angolul, így átfutott a szomszédba apuért, aki felvette a rendelést :) nem
volt nagy étvágyunk, tzatzikit ettünk pirítóssal. A falu szép, panorámás, a
taverna hangulatos. Evés után még sétáltunk egyet, a helyi nagy templomba épp
visszahozták a kegytárgyakat, biztos tisztításon voltak. A buszmegállóban egy
plakáton a sziget buszai vannak megörökítve egészen 1950-től, nagyon érdekes,
szinte egzotikus.
Második napunkon már igazán strandolni
vágytunk, hisz csak Miloson vagyunk, Európa néhány top strandjának közelében, így
busszal mentünk Paliochori nyugati öblébe, a Deep Blue Music Barhoz. Sajnos ide
csak későn, 10.30-kor indul az első busz, egész nap felhős volt az idő, lent a
parton még nem szólt a zene, a sörért is fel kellett járni a lépcsőn. Nagyon jó
volt újra itt lenni, még így is, hogy egyáltalán nem voltak jók a fények a
fotózáshoz, minden percét élveztük és biztosan tudtuk, hogy ide még
visszatérünk a nyaralás során. Mivel az utolsó busz is korán indul vissza
Adamasba (15.30), előre elterveztük, hogy taxival megyünk majd haza, ezért szereztünk
is egy névjegykártyát a kikötőben még reggel. Persze lent a parton nincs
térerő, elindultunk fel a parkolóba, majd megláttam egy kocsiba pakoló idős
párt olasz rendszámú autóval. Füles beszélt velük, kedvesek voltak, szívesen
visszavittek minket Adamasba. Út közben beszélgetősek voltak, saját kocsival
jöttek Athénon át, ahol ott élő barátaikat vették fel, Plakán szálltak meg és
javasolták a hajókirándulást, ők a Thalassitra vitorlással voltak (70EUR/fő),
napnyugtát néztek a vízről, nagyon elégedettek voltak.
Hétfőn
felhős napra ébredtünk, kicsit aggódtunk is, Firopotamosra akartunk eljutni. Szerencsére
a meltemi rendre szétkergette, széttépte a felhőket, folyamatos adalékokat adva
ezzel az amúgy sem gyenge fotótémákhoz. Busszal fel Plakáig, ez már ismerős, ott
vissza kell sétálni kb 25 métert az előző keresztutcáig, lehajtó jobbra, a
táblán kiírva Firopotamos. Kb 15 perc séta a templomig, nem messze innét, egy
kereszteződéssel arrébb tolattak bele a bérelt autónkba 3 éve, ami nem jó
emlék, erre felé nem is tervezünk vezetni semmi pénzért. Innét lefelé 1
saroknyira a tábla, Firopotamos és Plathiena is 1km, mi 40 perc alatt
lesétáltuk. Nagyon szép ez az út és nincs hőség, így kicsit sem megterhelő.
Innét is látni a hegy csúcsán magasodó Kastrot, ahogy onnét is látható volt a
Firopotamos előtti kanyar. Alig pár ember volt a parton mikor leértünk, a
csöndet csak pár helyi munkás zavarta meg néha, míg az egyik part menti házikót
újítgatták. A büfékocsi sincs még a parton, nagyon előszezon van még. A délután
folyamán persze egyre többen jöttek, de végig kényelmesen szellős volt a part. Fürödtünk
2x, gyönyörködtünk a tájban, csodáltuk a meltemi tépte felhőket és fotózkodtunk
a romkapunál, talán angol lányok voltak, akikkel ott futottunk össze.
Majd visszasétáltunk
a plakai buszmegállóhoz és kaptam egy jó hideg sört, míg vártuk a buszt. Egy
idős helyi bácsi jött a buszmegálló felé, jólnevelten ráköszöntem, ”Kala ?!”,
mire ő mosolygott és elkezdett görögül beszélni … eszerint jó az akcentusom 😇
Kedden
irány Plathiena, ahol bár jártunk anno, de csak délutáni fényben láttuk, mikor a
víz már csillogott, közben tombolt a meltemi és szórta ránk a homokot, így nem
fürödtünk, nem is volt maradandó élmény. Az út egy része már ismert, busszal
fel Plakáig, onnét séta a már említett tábláig, ahonnét bő 2km. Már messziről
is mesések az öböl kékjei, amiket ugye már a Kastroból is megcsodáltunk, de
így, közeledve hozzá, még jobban mosolyra állította az arcunkat. Alig páron
voltak a parton, mikor leértünk, a tűző nap és sok séta hatására első körben a büfé
felé vettük az irányt. Kis szusszanás és
bámészkodás után kerestünk magunknak
árnyékos helyet, ez a későn jövőknek már nem volt opció. Hosszabb az öböl, mint
a tegnapi, a part finom-homokos, a víz kristálytiszta és nagyon lassan mélyül.
Nagy sziklák határolják a két szélét, az északi felén a homoksáv keskenyebb,
mögötte pedig fás-virágos szakasz takarja a nudizni vágyókat. Sokkal szebb ez az
öböl, mint amilyenre emlékeztünk, ahhoz képest, hogy homokos a part (van zuhanyzó
a büfé mellett), kimondottan élveztük a strandolást. El is fáradtunk estére,
annyira, hogy ne kívánjuk a visszamászást Plakára, sokkal nagyobb kihívás lett volna, mint Firpotamosról. Így a büfében kértünk telefont, rendeltünk taxit és
azzal mentünk haza (17EUR). Útközben mutatta a sofőr Mandrakia halászfalut a
távolban, ami a mi listánkon is szerepel, ide amúgy Triovasalos faluból lehet
lesétálni.

Szerda volt az utolsó napunk jármű
nélkül, busszal (11.00) mentünk Sarakinikora. Reméltük, hogy a reggeli erős
szél később alábbhagy, de nem, sőt, az északi parton még erősebben fújt és el
sem állt aznap. Itt is nagyon előszezon van még, a büfé-furgon sincs kint a buszmegállónál,
mindenki azt eszi, amit hozott. A hátsó szikla-barlangok előtti fa árnyékában
cuccoltunk le, majd végig sétáltunk a parton. A meltemi üvöltött, nagy
hullámokat csapott a partfalnak, aminek egy részébe a szél belekapott és
vízpermetet szórt a napozókra. Szikrázó napsütés van, így csak napszemüvegben
viselhető el a sziklák fehérsége, még fotózásnál is gondot okoz, ha pár
másodpercig anélkül próbálod nyitva tartani a szemed. Volt, aki napszemüveg
nélkül próbálkozott ezzel a stranddal, ők 5-10 perc után könnyes szemmel (nem
sírtak) indultak vissza, fel a parkolóba. Szerintem a hely méltán híres és
felkapott, hisz a fehér groteszk alakú sziklákkal szinte holdbéli a táj,
amilyen máshol nincs, de a strandélmény itt mégsem tökéletes (nekünk!), a
keskeny, lassan mélyülő sziklavájat, majd a nyílt víz erre nem alkalmas. Most
különösen nem, a nyílt víz veszélyesnek tűnik ilyen hullámok közt, így az
úszkálás ma kimarad. Talán a szél miatt is, a látogatók zöme nem sok időt tölt
ezen a strandon, sokan csak 30-60 percre jöttek, körbenéztek, fotóztak párat,
majd távoztak. Egyszer egy kócsagszerű fekete madár mászott ki a vízből és
megpihent a parton a napozók között, nagyon bátor volt. Majd visszament a vízbe
és mi azon aggódtunk, hogy most fuldoklik a hullámok közt, vagy a bendőjét
tömi. Az utóbbi volt. Mire indulnunk kellett fel az utolsó buszhoz (16.10), már
minden bajunk volt a széltől, zúgott a fülünk és kicsit feszültté is tett, így
nem bántuk, hogy mehetünk vissza Adamasba és reméltük, ez a szél csak 1 napra
jött.

És
tényleg, csütörtökön kvázi szélmentes napra ébredtünk, felhő egy szál sem. A
reggeli kávé után elmentünk az Athena travel irodájába, hogy átvegyük a quadot
(32EUR/nap, Kymco MXU 150). Miután megfejtették az általuk korábban e-mailben adott
árajánlatot, felhívták a szomszédos Apollonas sunshine-t, onnét jöttek át
értünk, mivel az Athena nem foglalkozik quaddal. Egy rövid quad-vezetési gyorstalpaló után megmutatták a térképen, hogy
mely helyekre tilos mennünk a szigeten, majd halálra ijesztgettek, hogy ugye
nyaralni jöttünk és nem kórházba akarunk kerülni, meg életveszélyes, stb. A
tiltott helyek közé tartozik a teljes nyugati oldal, illetve Paliorema keleten.
Hát ennek nem örültünk, de én voltam, aki nem járt utána eléggé a szabályoknak,
így jobb híján beletörődtünk. Első utunknak Agia Kyriakit terveztük, vagyis déli
irányban haladtunk az aszfaltúton. Nagyon élveztem a vezetést, még sosem ültem
quadon korábban, most a szikrázó napsütésben a milosi háttérrel nagyon
szabadnak éreztem magam. Zefiria faluban megálltunk, ami Milos kevéske
településeinek egyike, kb ötvenen lakják és a legrégebbi a szigeten. Elég rövid
kis falu, közepén egy szépséges
régi épülettel, a Szent Szűz Portiani templomával. A kitett kis tábla szerint
a falu 1600-ban még a sziget központja volt, később földrengés és járványok
miatt elnéptelenedett. A templom 1576 előtt épült, 1646-ban renoválták, a török
megszállás alatt pedig a helyi törvényhozás épülete volt.

Agia
Kyriakin most is csodaszép fehér a part, rikító kék vízzel, ahogy emlékeztünk.
Alig páran strandolnak a hosszú parton, előszezonban még a napágyak sincsenek kint. Az öböl közepén éppen deszkákból
pódiumot állványoztak, csak ők törték meg az öböl csendjét. Ahogy később hallottuk a Flisvosban, a másnapi esküvőre
készülődtek. (Egy idős belga pár ült a mellettünk lévő asztalnál, nagy görög-fanok, hajnali fél 1-ig beszélgettünk.) A strandoláson túl most is felkapaszkodtam a domboldalon, az öböl
keleti végén, de most, meltemi nélkül ez nem is volt nagy kihívás. A panoráma
most sem rosszabb, mint anno, de a színes merev-testű kajakok a parton 3 éve
mégis sokat dobtak a képeken. Az aznapi vacsorát előre húztuk késő délutánra,
amit az öböl nyugati végében lévő haltavernában fogyasztottunk. Nem rossz hely,
sőt, bár a panoráma innét mégsem az igazi.

Pénteken
visszatértünk Paliochori nyugati öblébe, ahol most már kifogástalanok voltak a
fények, sehol egy felhő, a látvány páratlan. A mini-bár leköltözött a partra
(kis Mythos 4,5EUR), működött a kihangosítás, így zenére
pancsoltunk. Egy régi
vágyamat is sikerült megvalósítani, felmásztam a bárból a sziklafalra és fentről
is tudtam fotózni az öblöt, hát megérte az erőfeszítést. Amint megláttam a
szomszédos (negyedik!) öblöt, tátva maradt a szám a csodálkozástól, mesebeli. Egyrészt
nem értettem, hogy erről az öbölről miért nem láttam/találtam még csak
képet/említést sem soha sehol, másrészt megláttam egy szerelemittas párt is egy
sziklabarlang árnyékban .. háát, élőben még nem láttam ilyet J nagyon inspiráló. Visszafelé a tulaj megállított, felém
nyújtott egy névjegykártyát és megkért, hogy küldjek majd pár képet, ha
hazaértem. Átúsztunk mi is a kis öbölbe, tényleg romantikus, nagyon színes és
az élénksárga sziklafal miatt, adott széliránynál elég szagos is. A víz
kristálytiszta, a part színes apró kavicsos üvegkavicsokkal keverve, gyönyörű.
Szombatra
Paliochori középső öblét választottuk, ami Sarakinikoval és Firiplakával együtt
tán a legnépszerűbb strand a szigeten. Előtte azonban megálltunk Adamas
délebbi, keskeny, hosszú strandján, Papakinoun. Itt mindig vannak fürdőzők, nincs
is vele semmi baj, de milosi viszonylatban azért nem akkora szám. A panoráma
viszont nem rossz Adamas, Plaka és Tripiti felé.

Paliochorin a parkoló után
rögtön a Sirocco taverna, mögötte egy napágyas rész, itt a part teljesen
homokos. Kis séta után következik a Pelagos taverna, szintén napágyakkal, majd
innét még egy 8-10 perces partmenti sétával lehet eljutni az öböl végébe, ahol
már aprókavicsos a part (nagyon apró), nagy sziklák vannak a part menti vízben,
ami az öbölben fixen itt a legtisztább. Ez a rész a nudisták paradicsoma. Végül
nem béreltünk semmijen vízi eszközt, de itt van lehetőség banános/matracos
motorcsónakos húzatásra, vízisíelni, lehet kajakot, vízi biciklit, vagy
jet-skit is bérelni. Utóbbi szintén nagyon vágyam volt, de maradt is, baromi
drága (50EUR/fő/10min), ennyiért nem. Ebédelni beültünk a Pelagos tavernába,
jól főznek, tésztát és tomato balls-t ettünk. A legkeletibb öbölbe nem
jutottunk át, máig nem tiszta nekünk, hogy oda hogy lehet eljutni, talán
felülről, ezt majd a következő utunkon fogjuk felfedezni.
Vasárnap
kivételesen korán keltünk, nagy tervünk, hogy végre eljutunk Kastanasra a
sziget keleti partján, Voudiatól délre. Készültünk, előre megvettük a kávét,
amit hajnalban az apartmanban melegítettünk, szendvicsek készültek, amik
kitartanak egész napra. DE sajnos megint nem sikerült! A Voudia és Kastanas közti útszakasz
földút, nem túl széles, éles kanyarokkal tűzdelt és a szintkülönbségek sem
gyengék, így ezen az úton nem merünk egyszerre közlekedni a nyerges vontató méretű
dömperekkel, akik ingáznak a bányák és Voudia közt, életveszély. Hiába a szezon, hiába
vasárnap, ráadásul reggel 7.40-kor már Voudián voltunk, de már jártak a
dömperek, 2-3 percenként, nagy gázzal … 😡 Szerintem napkeltekor indult a meló, igen, ez is Görögország.
Egyre
több felhő takarta az eget, visszamentünk Polloniába, ittunk egy capuccinot a
kikötőben, közben az idő tovább romlott. Elindultunk hazafelé, de beugrott,
hogy keressük meg Alagomandrát, ha már a tábla megvan. Ha Adamasból mentek
Polloniába, akkor a fura körforgalomnál lesz egy benzinkút, itt tovább kell
menni Pollonia felé, majd a második benzinkúttal szemben, észak felé van a
lehajtó táblával. Ez a strand sem csúnya, nem beszélve a szomszédjában lévő
érdekes, vulkanikus barlangszerű képződményről, de most csapkodnak a hullámok,
felhős az ég nagyon, lóg az eső lába, így csak 1 család strandol itt.
Hazamentünk, többször eleredt majd megállt az eső, a délután nagy részét az
Aktaionban töltöttük a kikötőben, pizza vacsora, Flisvos kimarad. Kastanasra
hiába is jutottunk volna el ma, nem tudtam volna fotózni, fürdéshez sem volt jó
az idő, na meg ronggyá is áztunk volna. Azt persze sajnáltuk, hogy ez a nap
kvázi kuka és persze ez az utolsó nap, amikor kiélvezhettem volna a quadot.

Hétfőn
reggel tankoltuk (4,5l/10EUR), mivel tele tankkal kellett leadnunk a
quadot az Apollonasnál, ahogy kaptuk, majd felvettük a Fiat Pandát az
Athénában (25EUR/nap biztosítással). Mivel alig volt felhő az égen,
kitaláltuk, hogy menjünk Mandrakiára, azokat a syrmatákat még úgyis csak
messziről, illetve képeken láttuk. Mivel Plakát és környékét messziről
el szeretnénk kerülni autóval, ezért persze Pollonia felé indulunk
Adamasból, majd a fura körforgalomnál fordulunk vissza nyugat felé.
Útközben, Sarakiniko után megálltunk pár fotó erejéig, mesés körítéssel a
kis falu, Adamas. Majd Triovasalos falu mellett (erre kell gyalog
jönni) indul lefelé az út a partra, Mandrakia faluig. Persze mire
odaértünk már rendesen beborult az ég, nem lettek túl jók a képek, de a
hely szép, van egy kis taverna is, körbe néztünk majd tovább álltunk.
Irány a déli part, Tsigrado és Firiplaka. Az öböl mentén haladunk, majd
nem térünk le a Zefiria irányba, hanem tovább, el a sólepárló, majd a
reptér mellett, utána van egy elágazó Firiplaka/Provatas felé. Tsigrado
fentről
nagyon szép, épp kajak túráznak, de kedvünk nincs lemászni,
ahhoz túl nagy a népsűrűség lent a kis öbölben, árnyék nélkül. Innét
átsétálni Firiplakara kb 15 perc. Ez a strand most kellemes meglepetés,
sokkal kevesebb a tengerifű a part menti sekély vízben, mint 3 éve,
plusz a beach-bár nagyobb lett, nagyrészt tele is van, szól a zene, jó a
hangulat, most látjuk a legnagyobb embertömeget a 2 hetes nyaralás
alatt. Még mindig a legolcsóbb strand és büfé a szigeten, 6 EUR a 2
napágy 1 ernyővel, van luxus kivitelben is 8-ért. Átúsztunk az öböl
színes sziklafallal határolt részéhez, majd onnét sétáltunk vissza a
parton. Ez elég hosszú öböl ahhoz, hogy kutyások és nudisták is
megférjenek a part szellősebb nyugati felén.
Kedd
reggel irány Zefirián át Paleorema, vagy, ahogy a helyiek hívják Thiorichia.
Zefiria után barna színű tábla jelzi az irányt („old sulphur mines”) jobbra, innentől
földút, ami hol jobban ráz, hol meg még jobban. A szemből érkező nagy dömperek
elől mindig le kell húzódni, a keskeny útszakaszokon ehhez párszáz méterenként
egy kisautónyi legyalult terület szolgál helyet. 2 dömper is megállt mellettünk
és tört angolsággal érdeklődtek, hogy minden oké-e velünk („Kala?”), vagy miért
szálltunk ki a kocsiból. Nagyon jófejek, segítőkészek, pontosan tudják, hogy
hová igyekszünk. Útközben kétszer van elágazás balra tábla nélkül, itt végig
jobbra kell tartani, majd egy jobbra elágazónál lesz egy tábla, ami jelzi, hogy
Thiorichia (görög betűkkel) tovább egyenesen 1km, majd a következő táblánál
kell jobbra fordulni. Amint megláttuk a fehérlő bányafalat letettük az autót, onnét
kb 25 perc séta a strand lefelé. Mivel alig páran voltak a parton, elfoglaltuk
a híd alatti árnyékos részt (az egyik felét) és csodáltuk a sok szépséget. A
víz itt nagyon sötét- kék és zöld, mégis kristálytiszta, a hullámok néha
megélénkülnek és meglepően nagyot csapnak a partra. Fotózás
közben észrevettem egy másik fotós srácot, aki bemászott a bányászlakba egy
oldalsó omláson át, ezen én is felbátorodva bemásztam én is, nagyon érdekes
hely. Egy Tankcsapda sor jut róla eszembe,
„itt minden úgy van még, ahogy itt
maradt”

A kikötő melletti kénbánya 1956-ig működött, majd mindent otthagytak szerteszét. Az épületeket, a felvonókat, csörlőt, nagyméretű fűthető tartályokat, a kis vasúti billencsek azóta is a hídon átfutó síneken állnak, , de még az ágy is a bányászszálláson. A rozsdakupacok mellett az üvegcserepeken is látszik az idő vasfoga, ép ablak már nem maradt. Furcsa érzés fogja el itt az embert, egyszer talán majd ilyen lesz mindenütt az "Élet az emberek után" valós kiadásában. Hasonlót csak Tilos szigeten, az elnéptelenedett Mikro Horio faluban éreztünk, ott ugyanekkor, alig egy évtized alatt ürült ki egy 220 házból álló falucska, a könnyebb élet reményében költöztek át a kikötőfaluba. Üresség, vagy még inkább magára hagyottság érzés, de mégis, ahogy mindent otthagytak szerteszét, mintha minden csak várna, hogy egyszer visszatér az élet, úgy ahogy egykor abbamaradt.
A fürdés itt igazi élmény a nagy hullámokban, mikor alábbhagyott, végre kipróbáltuk az új búvármaszkjainkat. Az egész arcos, biztos láttatok már, nagyon szuper. Mikor visszaballagtunk a kocsihoz, ez már felfelé van, durva a szembe szél, ami porvihart hoz le a hegyről, így sokkal hosszabbnak tűnik a táv, mint lefelé volt. A kocsi mellett újra láttam a szürkés színű fura fácánszerű madarakat, amikről 2 éve a tilosi beszámolóban írtam. Itt most nem tudtam repülésre bírni őket, gyalogszerrel menekültek, úgy is elég gyorsak, legalábbis engem lefutottak.
Szerdán újra Paliochorira mentünk, egész nap a nyugati öbölben voltunk csak délben mentünk át, hogy a Sirocco tavernában ebédelhessünk, aztán mentünk vissza. A cuccunk persze maradt a másik strandon, a napágyakon, itt senki nem nyúl hozzá. Délután ismét átúsztunk a kis romantikus öbölbe, de most a szél totál odahordta a kénszagot, így kb 10 percet bírtunk. A víz alatt az aljzaton, több helyen láthatóak kis szürkés homokkupacok, amikből légbuborékok szállnak a felszín felé. Ezek mind kénes hőforrások, melyek a sziget vulkanikus múltjáról tanúskodnak. A leginkább látványos és érzékelhető szakasz a képen látható vörös sziklafal alatti nagy szürke kőtömb mögötti sekély sárgálló víz. Ha valaki itt elmerül kicsit az aljzatban, ami nem nehéz, annak nem lesz gondja egy ideig a lábszőrtelenítéssel.

Csütörtökön
először Polloniába autóztunk, körbesétáltuk az öblöt, megnéztük a partot a
falu északi részén. Szép, takaros kis falu, de a kikládi kis házak nem tűnnek
réginek, még csak felújítottnak sem, inkább csak a stílust próbálták utánozni,
így nekem kicsit hamis érzetet kelt, nem az igazi, mint Plakán, Kimoloson, vagy
bármely régi Chorában. Áthajóztunk Kimolos szigetére gyalogszerrel, mivel
bérelt kocsit elvileg tilos átvinni. Persze ez Görögország, sok bérelt milosi
autót láttunk odaát. Akik rajtunk kívül jármű nélkül jöttek, azok rögtön leszállás
után még Psathiban robogót béreltek. Csak mi ketten
indultunk gyalog felfelé
Chorioba a tűző napon, 1 bő km. Bizony, a legmelegebb napot sikerült
kiválasztani ehhez a sétálós programhoz. Mivel 3 éve rögtön a falu
központjába sétáltunk fel, most tudatosan balra tartunk, majd meglátunk
egy kilátó félét, amihez hasonlatos a folegandrosi Chora központjában is
van, így arra indulunk. Szép a panoráma a kilátóból, mögötte pedig a
helyi általános iskola műfüves kis pályával, ezen azért meglepődtünk. Az
iskola épületébe is bemerészkedtünk, használtuk a

mosdót, teljesen kulturált, bár angol toalett nincs, csak egy lyuk egy tálcán. Felmásztunk a csúcsra, egészen a
szélmalmokig, amik közül egy van felújítva, 2 maradt romosan, azok
szebbek. Nagyon
szép a panoráma, még Polyagos egy strandját is tisztán lehet látni.b
Egész
nap a kis faluban barangoltunk, néha megpihentünk egy italra a főtér
közelében,
megkóstoltam a Tinos szigetén készült Nissos sört, nem is rossz. Láttunk
pár
turistát kisbabával, akik biztosan Chorioban szálltak meg és láttunk másféle
turistákat is, akik quaddal rohangáltak fel és alá a kis falu szűk kis
utcácskáin, nem vagyok meggyőződve róla, hogy ők is magukba tudták szívni a
hely régies, autentikus hangulatát … Végül visszasétáltunk Psathiba, a
kikötőbe, útközben egy cuki kecskébe futottunk, aki a kerítésen keresztül
lakmározott. Ettünk volna valamit a part menti To Kyma tavernában, míg vártuk a
hajót, de ahhh, semmi nem volt az étlapjukon, amit mi ettünk volna és lett is
volna készleten. Bár kedvesek voltak, de még kenyeret is 3x kellett kérni, mire
kaptunk, így senkinek nem ajánlom jó szívvel, egyetek inkább Chorioban. A
hajóról még megosztottam megmaradt uzsonnámat (szendvics) a kikötőben élő
halkolóniával, csak úgy zabáltak, ami több turistatársunknak is tetszett.
Utolsó teljes napunkon mindenképp új helyet szerettünk volna felfedezni, ezért elhatároztuk, hogy Provatas homokos öblét látogatjuk meg, hisz azt 3 éve csak reggeli fényben láttuk, úgy nem volt túl impozáns, nem is fürödtünk itt. Ha már úgy is elmentünk addig, hát mentünk még kicsit tovább is, hogy megnézzük Patrikiát, egy gyönyörű kis öblöt Emporiotól délre, Adamassal szemben, az öböl túloldalán. Miután elhagyjuk a Firiplaka/Provatas leágazót, tovább kell menni az aszfaltúton nyugat felé, majd pár km után jobbra, az első földutas lehajtón kell letérni. Egy kis kegyhely van a sarkon, könnyű felismerni. Mi itt le is dobtuk az autót és gyalog mentünk tovább, onnantól kb 1000m. Megérte a sétát, nagyon színes a kis öböl, talán egyetlen piros tetős kis épülettel.


Vissza a
kocsihoz, irány Provatas. Mi leparkoltuk a kocsit a Golden Milos Beach
Hotelnél, volt hely bőven, de sokan 100 métert sem gyalogolnának, ők
lemennek, amíg csak lehet. Gyönyörű napsütéses idő volt, így tényleg
szépséges a hely, ahogy annyi képen. A part finom-homokos, a víz
kristálytiszta és nagyon lassan mélyül. A homokos partok szerelmeseinek,
akik szükségét érzik napágynak, napernyőnek és felszolgálásnak, akár
kedvenc strandjuk is lehet a szigeten. Ahogy Firiplakán a fiatalabb
korosztály a jellemző, itt az idősebb és
 |
Serifos |
kisgyermekes
angol-, olasz családok voltak többségben. Az öböl szélén kb 1 méteres
vízben a helyi búvárok oktatták a nebulókat, gyakorlati óra. Hazafelé
menet tankoltunk (16EUR), leadtuk az autót az Athénában és megkértük
őket, hogy nyomtassák ki nekünk a beszállókártyákat a repülőhöz.
Kifizettük a szállást Antoniának, persze kp-ban, majd aznap este a
vacsorát már kártyával fizettük a Flisvosban, ahogy a szuvenírokat is
másnap reggel. 12.10-kor indult a hajónk, az Aegean SL SpeedRunner 3
(45EUR/fő), ami 4 óra alatt ér Pireuszba.
Ez a kedvenc hajónk, bár nem olyan gyors, mint a SeaJets, viszont
olcsóbb, bármikor kimehetsz a fedélzetre, kényelmes, tágas és kedves a
személyzet. A fedélzetről még megcsodáltuk Klima falut, Tripitit, Plakát
és Plathienát, észak felől csak tippelni tudunk, melyik öböl lehet
Firopotamos, Sarakiniko fehér sziklái pedig szinte még Sifnos partjaitól
is látszanak. Először a sifnosi Kamaresben kötünk ki, nosztalgikus,
ahogy a következő megálló is, Livadi Serifoson, innen déli irányban kerültük
meg a szigetet. Pireuszban foglalt szállásunk volt a Faros I. hotelben
(Notara 140. 45EUR/2fő/éj), ami egy tiszta és kényelmes oázisnak hat
Pireusz „szemét-dzsungelében”, csak ajánlani tudom. A gépünk vasárnap
délben indult haza, a bőröndünk cakkra 21Kg (RyanAir), ügyesek voltunk
mérleg nélkül is.
Kulinária


Napközben sosem ettünk nehezet, legtöbbször a reggel
beszerzett szendvicset majszoltuk napközben, néha pedig (ahol volt rá
lehetőség) beültünk valahová és könnyű előételt ettünk (tzazikit, tésztát,
görög salátát, vagy tomato balls-t). Este volt a tavernázás ideje, ahogy a
helyieknek, a mi étvágyunk is akkor jött meg, mikor enyhült a hőség. Szinte
minden este a Flisvosban vacsoráztunk, ahol nagyon finom nyársas húsokat,
kontosouvlit, grill tziporat, tintahalat, paradicsomos óriásbabot ettünk. Legtöbbször
este 9 után már csak a felszabaduló asztalokra lehetett lecsapni, amúgy teltházas,
már június derekán
is. Megkóstoltuk a helyi retsinát (Kostantakis by Kostas Mallis) is, de nekünk túl fűszeres, így
inkább maradtunk a helyi fehér-, és rose bornál. Minden este ajándék
desszertet kaptunk, néha csokimousse-t, néha édes-görögjoghurtot, máskor
mini-jégkrémet. Egy hét után külön ajándékot kaptunk, egy helyi művész
szoboralkotását, amiben mi laikusok egy szerelmes párt vélünk látni.
Második héten már kvázi nem fizettünk a borért, volt este, mikor 14EUR
volt a számla, míg kb 8 EUR bort nem írtak fel. Utolsó este
búcsúajándékot kaptunk egy helyi kis díszdobozos olívaolaj formájában.
Nagy átlagban 15-25EUR-t fizettünk, amikor 1 fő ételt ettünk ketten.
Külön fogásnál ez 30EUR fölé is kúszott itallal együtt, nagy vacsoránál
egyetlen egyszer, grill hallal és tintahallal együtt fizettünk 40EUR-t.
Egyszer ettünk tésztát a szomszédos Marianna tavernában, mivel az a Flisvosban nincs (leszámítva a bolognait), egyszer pedig pizzáztunk az Aktaionban az esős napon. Háromszor ettünk Paliochorin, egyszer a Pelagosban, egyszer a Siroccoban, egyszer a Deep Blue-ban, a nyugati öbölben. A Pelagosban elég lassú, unott, olyan görögös a kiszolgálás, a hely átlagos, de az étel finom és szép a kilátás, míg a középső öböl nyugati végén lévő Siroccoban színvonalas a kiszolgálás is, pörögnek, mosolyognak és viccelődnek, a mosdó tiszta, míg az előzőnél felsorolt pozitívumok itt is mind megvannak. Egyedül a görögdinnyéjükkel nem voltunk megelégedve, az nem volt elég édes, itthon idén sokkalta finomabbakat ettünk. A Deep Blue pedig egy bár, nem taverna. Szép, finom, modern, kicsit sznob kajákat adnak hyper drágán, viszont a panoráma és a kiszolgálás kétségtelenül első osztályú. Egyszer Agia Kyriakin az öböl nyugati végében lévő halétteremben ettünk, egyszer Firiplakán a beach-bárban, egyszer pedig Provatason, a strand fölötti Golden Milos Beach Hotel külső éttermi részében. Az édességkedvelők ne hagyják ki az adamasi kikötőben az Aktaion melletti cukrászdát, nagyon szép dolgokat csinálnak, párat kóstoltunk, finomak is.
Füles egyik reggel egy doboz tejjel állított "haza" a boltból, hogy legyen nekem a cornflakes reggelihez. "1,5%-os, otthon is ilyet iszol" -mondta. Már elsőre is fura volt az íze hidegen, majd mikor meleg kávét öntöttünk föl vele, akkor már nagyon füstízű volt, majdnem visszajött, akkor néztem meg a dobozt. Neeem, otthon biztosan nem ilyet iszom 😣 Borzalmas volt, mégis azóta is csak mosolygunk, mikor eszünkbe jut.
Görögország, mi így szeretünk !! 😍
A teljes fotóalbumok itt érhetőek el:
Milos: https://www.flickr.com/photos/davidpozsgai/albums/72157685111515291
Kimolos: https://www.flickr.com/photos/davidpozsgai/albums/72157685304917894
Szia, Hidalgó! :) Ez most megint remek lett! Tökéletes, informatív, hívogató írás, nekem különös élmény, a látottak után Miloszon lenni általatok. :) Miközben olvastam, végig vigyorogtam, egyre szélesebben, ez szuper! És persze irigykedtem egy kicsit a majdnem tavaszi, szelíd fények és színek miatt, az emberhiányos partok láttán, a Sarakinikos képeid pedig egyszerűen fenomenálisak! Nekünk csak egy nagy fehér massza volt, kábé ezer turistával. :o
VálaszTörlésKöszi az élményt, várom a következő kedvcsinálóid!
Élmény volt olvasni! Máris indulnék. Összeszedett, olvasmányos írás. Sok ilyet még :)
VálaszTörlés