2017. június 10., szombat

Végre újra Miloson



A nászutunk alkalmával jártunk először Görögország szívében, a Kikládokon, Milos szigetén. Azóta is visszavágyunk és csak szuperlatívuszokban beszélünk a helyről. Bár unalomig ismételgettük, hogy nem ismétlünk, annyi sok sziget van még a bakancslistánkon, ahol nem jártunk, most mégis kivételt tettünk. Gondoltuk, voltunk annyira jók az elmúlt évben, hogy mindent megérdemeljünk, még Milost is, méghozzá 2 hétre.    👀 💪

2015. augusztus 1., szombat

Tilos: Természet szőtte földöntúli nyugalom a világ végén



Tilos szigete az Égei tengeren, Nisyros, Symi és Chalki szigetek ölelésében fekszik, Rodosztól észak-nyugatra. A magas hegyekkel tarkított és öblökkel szabdalt kis csikóhal alakú sziget nem tartozik a tipikus turistacélpontok közé, bő 500 fős lakossága folyamatosan csökken. Akik mégis idevágynak, azok a napfény, a kék ég, a görög nyugalom és kedvesség, a sokszínű természet, a túraútvonalak és a lassan mélyülő köves partok miatt teszik. Itt a turizmus még nem nyomta rá bélyegét a mindennapokra, nincs zene a parton, disco, hangos bárok, vízi sportok, turistaforgatag, piac vagy bevásárlóutca, ezért nem is ajánlom a szigetet azoknak, akik ehhez hasonló, nyüzsgő helyre vágynak. Akik viszont eldugott, csendes strandokat, vad természetet, elnéptelenedett falvakat, cirádák nélküli, egyszerű és szegényes, hagyományból és múltból épült Görögországot keresnek kicsit "világvége" érzéssel vegyítve, azok feltétlenül látogassanak el Tilosra, megéri!

2015. július 25., szombat

Symi story: panoráma és kétarcúság az elegáns szigeten


Symi mélyen tagolt kis szigete az Égei tengeren fekszik Rodosztól északra, 10 km-re a török partoktól,  közel Tilos és Nysiros szigetekhez.  A XX. században a török uralom alól olasz megszállás alá került (1912-47), ebben az időszakban épültek a jellegzetesen díszes és cirádás neoklasszikus pasztellszínű házikók, amelyek annyira különlegessé és egyedivé varázsolják a kis  kikötőfalut, Gialost, hogy az nagy számban vonzza a főleg "1 napra" ide látogató turistákat. Az általuk itt töltött 3-4 óra azonban még a panorámás kis falu felfedezéséhez is édes kevés, nem beszélve a védett öblökben megbújó fehér köves strandokról, ahová menetrend szerinti vízi-taxikkal lehet gyorsan és kényelmesen eljutni a faluból. Luxusjachtok és vitorlások garmadája Gialosban, patinás épületek és ódon romok kontrasztja Horioban, makettszerű kis házak Pedi hegyeinek tövében, a tengerparton kecskék, csak hogy pár dolgot említsek, ami miatt mi 7 napra jöttünk :)

2014. június 24., kedd

Milos, a vulkáni strandok szigete



 Milos a Nyugati Kikládok legnagyobb tagja, ahol a sokszínű és groteszk alakú sziklaformációk, a színek alapjául szolgáló bányakincsek, bányák és meleg vizű források mind-mind a sziget vulkanikus eredetéről tanúskodnak. A néhol már szinte holdbéli táj az Égei tenger kristálytiszta és áttetsző vizével párosulva egyedülálló szépségű strandokat alkot és vonzza a turistákat a világ minden részéről. Adja magát, a sziget  fő bevételi forrásai a bányászat és a turizmus. Bár a kikladikus építészeti stíluselemek itt jóval kevésbé dominálnak, mint a környező szigeteken, ezt itt a színpompás strandok hivatottak kompenzálni. Alig kilenc napunk volt rá, hogy a több tucat top-strand közül minél többet "élvezzünk" és ne csak lássunk!     ... kvázi versenyfutás volt az idővel :)



2014. június 19., csütörtök

Folegandros, egy régi kor darabkája


Folegandros egy keskeny kis sziklasziget az Égei tengeren, Santorinitől észak-keletre. A tájat alkotó kopár hegyormok zordságát a tövükben, vagy peremükön megülő kikládi stílusban épült kis fehér kockaházak csoportjának egyszerűsége és bája ellensúlyozza, miközben mindez a kortalanság érzetét kelti. A turizmus itt még gyerekcipőben jár a híres szomszédokhoz képest, a kevés, rövid és alacsony infrastruktúrával ellátott partszakaszok nem vonzzák a befektetőket. Éppen ezért minden érintetlennek, vagy még inkább organikusnak hat, amit pillanatok alatt hajlamosak vagyunk természetesnek érezni, még ha az imént egy teljesen más világból csöppentünk is ide és ha körülöttünk minden évszázadokkal öregebb is nálunk. A legszebb partokra sem vezet feltétlen aszfaltút, vagy visz helyi járat, viszont a sziget méreteiből adódóan gyalogszerrel bárhová el lehet jutni. 4 és fél napunk volt, hogy élvezzük ezt a lelassult, nyugalmas életet miközben leküzdöttük a szintkülönbségeket :)